Újabb álom nyomán a barbár Wulric után kezd el nyomozni a csapat. Wulric forgatta a következő kardot, és van róla egy saga, ami zanzásítva a következő:
Wulric már öreg volt, amikor elindul a szellemek ösvényén Niblunggal, a cinikus hollóval és Bokrossal, az óvatos lovával. Keltenből indult, majd a Szellemdombtól a Szellemek völgye felé. Legyőz néhány hegyi óriást, majd egy várban haló zombi lordot is. Bokros ezután meghal. A Szellem hágónál már nagyon le van gyengülve Wulric, de azért csellel így is legyőz egy fehér sárkányt. A Hutaaka völgyben néhány faery felgyógyítja. Végül találkozik egy paraszttal, aki a kaszájával megöli :) Hutaaka lefordítva a Kiválasztottak vagy másnéven az Örök Tavasz Völgye.

A csapat a Tenh hercegségbe indul, aminek határára 10041. ápr. 9-én ér. Itt csatába keveredik, ami után két napig nyalogatja a sebeit. Arnley-be 10041. ápr. 13-án ér. Ez egy vidéki városka, ahol a helyi gróf próbálta Zúgószélre tukmálni a lányát. Aztán Calbut mellett találkozik az Északi szövetség 6. hadtestének vezetőivel. Lámpás a következő célpont (10041. ápr. 19). Itt találkoztunk Bomával, aki az Északi szövetség 5. légiójának mágus tábornoka. Kihagytunk egy kalandot, amit Boma old meg később. (??)

Melissin elválik a csapattól, hogy Bomával közösen próbáljanak értelmezni egy könyvet. Ő maga így emlékszik az esetre:
“A csapat északra, egész konkrétan Keltenbe tartott, és pont útbaesett Lámpás,
ami egy szövetségi erõd a Viharhágó északi kapujánál a Griff-hegységben,
és az utóbbi idõben Boma fõhadiszállásaként is szolgál.
Itt találkoztatunk vele, és tett említést nekünk a Jégkorszak Krónikái címû könyvrõl,
amibe már volt szerencséje egyszer beletekinteni és olvasott benne egy-két dolgot
amit a kardokra utaló célzásként értelmezett.
Úgy tűnik őt úgy általában érdekli bármi, ami észak történelmével, legendáival kapcsolatos,
különösen ha a Mellifleur elleni harcban is hasznát veheti.
A közös könyv-olvasgatástól pedig azt várja, hogy több sikerrel jár, mint ha egyedül
tenné ugyanezt, nekem ugyanis van tapasztalatom a Köd-szigeti nyelvvel és kultúrával,
ami sokat segíthet a szövegek megfejtésében.”

Mellifleur 100,000 arany vérdíjat ír ki a fejünkre (kardonként és a csapat öt tagjára). A hírek szerint a Jégkések Mellifleur párti csapat rá is hajt a vérdíjra, valamint Zord nagyúr, aki egy orgyilkos nekromanta. Kiderül, hogy a szellemek ösvénye egy metafora, ami azt jelenti, hogy aki elindul rajta, és végig is tud menni, az eléri, amit keres. Egy jóslatot is találunk: “Ha méltóak vagytok a szellemek segítségére, akkor ők maguk segítenek megtalálni az utat.”
Egy barbár kihívóval találkozik Zúgószél, a csata után megszületik a “Zúgószél a sárban fekszik” című dal :)
Zord nagyúr csapdába csal minket, de legyőzzük (10041. máj 1). A varázskönyvét azonban kénytelenek vagyunk odaadni egy hirtelen megjelent csapatnak (cserébe egy sima varázskönyvvért), akik jó érzékkel meglepték leamortizálódott csapatunkat.
Újabb információk alapján, egy Björk Grund nevű embert követünk, a gnollok területének számító Martalócvölgyön keresztül, majd a Hármasgerincen át (ez egy havas hegység) az “Őrzőig”.
Találkozunk a gnollokkal, és találunk egy várat, mit egy fehér sárkány ural. Le is győzzük csatlósaival együtt (10041. máj. 8), bár Elmir majdnem ott hagyja a fogát. El is töltünk egy kis időt Elmir felszerelésének visszaszerzésével, amit a túlélők magukévá tettek (így végül nem is élték túl). Mint kiderül, ők voltak a Jégkések.
Azután átkelünk a Hármasgerincen (10041. máj. 13 – jún. 9). A csapatot eléggé megviseli a hóban-fagyban hegymászás. Találunk egy teleport kaput, amin Zúgószél türelmetlenül belép, le is ambusholják a csapatot. Ez ugyanis az Őrző barlangjába vezetett, ami egy Mantidrake. A csapat kis híján ott is marad, Tildar egy beads of force-szal nyer nekünk elég időt a meneküléshez, de Hubert és Zúgószél is meghal (10041. jún. 9). Újabb kapu, amin keresztül megérkezünk az Örök tavasz völgyébe! Zugószél feltámad (Hubert viszont nem, ebből is látszik, hogy B karakternek lenni szívás). Itt furcsa teremtményekkel találkozunk, mint a Krónikás, az Orákulum, a Gazda meg a Vadásznő. Mindegyikről kiderül, hogy kiválasztottak, ami egyfajta fél-istenséget jelent. Nem Conton vagyunk, hanem valahol máshol, talán Mellifleur eredeti otthonában, ami a pusztulás felé tart/elpusztult (az idő meggörbült). Kiderül, hogy a Tavasz pengéi az egyik ilyen fél-isten lelkét tartalmazzák (Sharimmel, a fejedelem). Az Úrnő is innen jött. A kard itt van, meg is szerezzük (ez a Harmonizáló). Utalás Shenakri Urnal: “A jégkorszak krónikája” című könyvére, amiben leírja Mellifleur korai történetét.bq).